Nagyfiam 7,5 évesen időnként olyan pimasz tud lenni, hogy elgondolkodom,
vajon igaza van-e azoknak, akik szerint a mai gyerekeknél már nagyon
előretolódott a kamaszkor.
Pl. ha keresek valamit, és megkérdezem, hogy hol van, akkor rendszerint
azt válaszolja, hogy ott, ahol van. És ez engem nagyon bosszant.
Beszéltem erről meghallgatásban (amikor egy másik felnőttel kölcsönösen
meghallgatjuk egymást, az egyikünk csak mondja, ami éppen benne van, a
másik pedig tisztelettel hallgat, nem
szól közbe, nem ad tanácsot), meg úgy általában róla, a dolgokkal,
amikkel nem tudok mit kezdeni, és egy teljes hétig tök cuki volt. De ez a
válasza továbbra is nagyon idegesített. Egyik alkalommal viszont elég
jó hangulatban voltam, és játékosan elkaptam, megdögönyöztem: Micsoda?
Ott ahol van? Na majd adok én neked! Ilyeneket mondtam, miközben
puszilgattam, ő pedig nevetett. Majd kérte, hogy most ő keres valamit és
én válaszoljak így. Ott ahol van, egy milliméterrel sem arrébb,
válaszoltam. Így játszottunk még néhány kört. Másnap reggel ahogy
felébredt, egyből kérte ezt a játékot. És akkor megint nevettünk, és
kapcsolódtunk. Ennyi, ennyire egyszerű, nem kell ezeket a játékokat
túlgondolni, és még a "kamaszodásnak indult" nagyfiúk is szeretik.
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése