Ugrás a fő tartalomra

Mitől lesz bensőséges az ünnep?



Van egy ilyen mozgalom, hogy állítsuk meg a kereskedőket, ne lehessen októberben mikuláscsokit kapni, ne legyenek lépten-nyomon karácsonyfák dekorációnak az üzletekben, mert ezzel ellopják az ünnepünket, a gyerekek már azt sem tudják, hogy mi van, hisztiznek a csokiért és hamar rájönnek, hogy nincs is jézuska. Igen, én is utálom, hogy az arcunkba tolják és szorongásunkat növelve próbálnak még több vásárlásra ösztönözni. És igen, a vásárlás nem kifejezetten baba- és gyerek- (és szülő)barát program szokott lenni. De elgondolkodtam: vajon tényleg ettől függ az ünnep meghittsége? Nem emlékszem olyanra, hogy valaha is hittem volna a Mikulásban, Jézuskában. Hamar rájöttem, a szüleim meg nem erőltették tovább a mesét. Mégis a mai napig az egyik legkedvesebb időszakom a Karácsony. És sok képet, hangulatot, illatot, ízt tudok felidézni a gyerekkorom karácsonyairól: a konzum szaloncukor, amit azóta is keresek, az angyalkás dísz, az elfújt gyertya illata, a karácsonyi dalok, a fények. A legnagyobb gyerekem szintén nagyon hamar rájött a turpisságra: a vonalkód buktatta le a Mikulást (A kicsi nem zavartatja magát, ő továbbra is hisz. Ha megkérdezi, hogy tényleg van-e húsvéti nyuszi, fogtündér stb, azt szoktam mondani, hogy én még nem láttam. Mire azt válaszolja, hogy persze, mert éjszaka jönnek. És vannak különböző teóriái, amiket ráhagyok.) A karácsonyfát mi együtt díszítjük, és addig már persze láttak egy csomót az üzletekben, mégis este rácsodálkoznak amikor lekapcsoljuk a villanyt és felgyújtjuk az égőket, és látom a szemükben, hogy szerintük ez a leggyönyörűbb karácsonyfa a világon. Amikor a fiam ovis volt, nem akart elmenni az ovis karácsonyra, amit nem értettem, és próbáltam erőltetni, hogy menjen, azt gondoltam ez egy nagyon jó program. Aztán kibökte, hogy ő csak az igazira akar, ami otthon van. Nem erőltettem tovább. Persze az is teljesen rendben van, ha egy gyerek szeretne az oviban is ünnepelni, de az igazi, bármi is van, bármit hisz, bármit látott addig, az az, ami otthon van. A hisztiről meg annyit, hogy ha egy gyereknek hisztire van szüksége, akkor hisztizni fog, ha nem a csokimikulás miatt, akkor a túró rudi, vagy bármi más miatt. 

És hogy hogyan lehet az ünnep tényleg olyan bensőséges, amilyennek szeretnénk? Erről szól az alábbi cikk.
https://kapcsolodoneveles.hu/bekes-karacsony/
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk