Ugrás a fő tartalomra

Mitől lesz bensőséges az ünnep?



Van egy ilyen mozgalom, hogy állítsuk meg a kereskedőket, ne lehessen októberben mikuláscsokit kapni, ne legyenek lépten-nyomon karácsonyfák dekorációnak az üzletekben, mert ezzel ellopják az ünnepünket, a gyerekek már azt sem tudják, hogy mi van, hisztiznek a csokiért és hamar rájönnek, hogy nincs is jézuska. Igen, én is utálom, hogy az arcunkba tolják és szorongásunkat növelve próbálnak még több vásárlásra ösztönözni. És igen, a vásárlás nem kifejezetten baba- és gyerek- (és szülő)barát program szokott lenni. De elgondolkodtam: vajon tényleg ettől függ az ünnep meghittsége? Nem emlékszem olyanra, hogy valaha is hittem volna a Mikulásban, Jézuskában. Hamar rájöttem, a szüleim meg nem erőltették tovább a mesét. Mégis a mai napig az egyik legkedvesebb időszakom a Karácsony. És sok képet, hangulatot, illatot, ízt tudok felidézni a gyerekkorom karácsonyairól: a konzum szaloncukor, amit azóta is keresek, az angyalkás dísz, az elfújt gyertya illata, a karácsonyi dalok, a fények. A legnagyobb gyerekem szintén nagyon hamar rájött a turpisságra: a vonalkód buktatta le a Mikulást (A kicsi nem zavartatja magát, ő továbbra is hisz. Ha megkérdezi, hogy tényleg van-e húsvéti nyuszi, fogtündér stb, azt szoktam mondani, hogy én még nem láttam. Mire azt válaszolja, hogy persze, mert éjszaka jönnek. És vannak különböző teóriái, amiket ráhagyok.) A karácsonyfát mi együtt díszítjük, és addig már persze láttak egy csomót az üzletekben, mégis este rácsodálkoznak amikor lekapcsoljuk a villanyt és felgyújtjuk az égőket, és látom a szemükben, hogy szerintük ez a leggyönyörűbb karácsonyfa a világon. Amikor a fiam ovis volt, nem akart elmenni az ovis karácsonyra, amit nem értettem, és próbáltam erőltetni, hogy menjen, azt gondoltam ez egy nagyon jó program. Aztán kibökte, hogy ő csak az igazira akar, ami otthon van. Nem erőltettem tovább. Persze az is teljesen rendben van, ha egy gyerek szeretne az oviban is ünnepelni, de az igazi, bármi is van, bármit hisz, bármit látott addig, az az, ami otthon van. A hisztiről meg annyit, hogy ha egy gyereknek hisztire van szüksége, akkor hisztizni fog, ha nem a csokimikulás miatt, akkor a túró rudi, vagy bármi más miatt. 

És hogy hogyan lehet az ünnep tényleg olyan bensőséges, amilyennek szeretnénk? Erről szól az alábbi cikk.
https://kapcsolodoneveles.hu/bekes-karacsony/
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk