Ugrás a fő tartalomra

Mér' nem alszik már???




Mér' nem alszik már??? Könyvek százai foglalkoznak ezzel a témával, vannak kidolgozott alvástréningek, tanfolyamot is végezhetünk, hogy hogyan segítsük gyermekünk alvását. De mikor vált ez ilyen kardinális kérdéssé? Sokszor gondolok arra, hogy az ősembernek, ősszülőknek még valószínűleg nem voltak altatási gondjaik. Valahogy nehezen képzelem el az ősanyát, ahogy idegesen rázogatva fel-alá sétálgat az ősbabával, vagy fekszik a őstotyogó mellett és próbálja megakadályozni, hogy kiszaladgáljon a barlangból. Azt végképp nehezen, hogy erről beszélgettek volna: a te gyereked is ilyen keveset alszik? Megőrülök! Valahogy olyan életszerűtlen. Inkább úgy képzelem, hogy a babákat vitték magukkal, csimpaszkodtak beléjük és egyszerűen elaludtak amikor elálmosodtak, miközben a felnőttek végezték a dolgukat. A nagyobb gyerekek meg maguktól lefeküdtek, elaludtak. Este pedig mindenki együtt lefeküdt és gond nélkül elaludt. Mi változott? Mi felnőttek egy pillanat alatt el tudunk aludni, ha párnát ér a fejünk, vagy még az sem kell hozzá. A gyerekeknek miért olyan nehéz ez? A csecsemőknek állítólag még éretlen az idegrendszerük, szükségük van segítségre, hogy átbillenjenek. Rendben, de tényleg normális, hogy 2 órán át altatom, aztán alszik fél órát? Valami itt nagyon félrecsúszott. Én azt hiszem a magyarázat nagy része abban rejlik, hogy már nem ilyen közösségekben élünk, ahol szinte sosem vagyunk egyedül, ahol minden feladatot megosztunk. Egy kisgyerekes szülőnek a nap nagy részében minden problémát teljesen egyedül kell megoldania. Így aztán persze, hogy kiemelt fontosságú az alvásidő, amikor végre tudnánk egy picit lazítani. Ezért aztán sokszor ráfeszülünk a témára, amit a gyerek is megérez, vagy akkor és annyi alvást várnánk el, ami a gyereknek igazából nem szükséglete. A Kapcsolódó nevelésnek vannak ötletei, hogy hogyan tud ez az egész alvástéma könnyebb lenni (a kapcsolodoneveles.hu oldalon olvashattok erről cikkeket), de nekem már a fenti gondolatmenet is szokott segíteni. Hogy ez nem az én hibám és nem is a gyereké, hanem inkább a helyzeté, amiben vagyunk.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk