Ugrás a fő tartalomra

"Egyszer majd visszasírod"



Írtam nemrég a fáradtságról, most újra rámtört egy hullám. Tegnap este úgy éreztem, ha el kell olvasnom a mese utolsó oldalát is, sírva fakadok. Aztán valahogy csak elolvastam. Oké, most beteg is vagyok, de ez sem véletlen. Éppen éjszakai szoptatás alatt olvastam a lenti cikket. Emlékszem milyen vicces volt, amikor a legnagyobbomat kísérgettem a játszón és tizenéves fiatalok kókadoztak a padon az előző napi buli folyományaként. Hát ez már egy kicsit más szintje a fáradtságnak. Ami a leginkább betalált a cikkben, az ez a pont: ne mondd, hogy egy nap majd hiányozni fog, ez most nem segít. Ugye hányszor halljuk ezt, amikor valaki panaszkodik, hogy miért nem alszik már az ágyában, miért nem alszik el nélkülem, miért kell éjszaka százmilliószor megszoptatnom, pisilni kísérnem, vizet vinni neki? Élvezd ki, egy nap majd hiányozni fog, olyan gyorsan felnőnek, stb. A régi szomszédom minden alkalommal mondott valami ilyesmit, amikor összefutottunk. Szerencsés vagyok, mert legtöbbször úgy éreztem, hogy nekem ez megy, igyekeztem tudatosan tartalmassá tenni a napokat. (Inkább azt kellett elengednem, hogy nem kell minden napnak szuper érdekesnek lenni, lehetnek unalmas és vannak veszekedős napok is.) Hozzátartozik. hogy nekem nincs különösebb lelkiismeretfurdalásom a nem tökéletes rend és tisztaság miatt, a vasaló meg már azt sem tudom hol van. A férjemmel pedig képességeink és teljesítőképességünk szerint osztjuk el a feladatokat. Valószínű a szomszéd hölgynek nem volt elég segítsége ahhoz, hogy a kisgyerekes időszakot ki tudja élvezni. És nagyon sokunknak nincs meg. Mit tehetünk akkor, hogy ne kelljen utólag azt éreznünk, hogy valamit elszalasztottunk? Először is kérjünk segítséget, ami tudjuk, hogy nem is olyan egyszerű, mint ahogy hangzik. Ami viszont biztos, hogy még a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is ad némi enyhülést, ha keresünk egy másik felnőttet, aki ugyanolyan empátiával végighallgat minket, mint a cikk írója. Aztán mi is őt. Erre mindannyian képesek vagyunk! És ha máris úgy érezzük, hogy elszalasztottunk valamit, sosem késő elgyászolni.

http://www.scarymommy.com/when-mom-says-im-tired/…
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk