Színezz velem!

Gyakran felmerül a kérdés, hogy hogyan lesz a gyerek együttműködő és hogyan fogja tudni figyelembe venni mások szempontjait, ha nem büntetem, amikor "rossz" és nem jutalmazom, amikor "jó". A Kapcsolódó Nevelés egy egész más utat ajánl erre, pl. vegyük észre, amikor kapcsolódásra van szüksége. Sokféle jelet küldenek a gyerekek felénk (sajnos általában pont nem azt, hogy szépen szavakkal kifejezik, hogy éppen mi a bajuk és mire lenne szükségük), az egyik tipikus ilyen jel, amikor valami számunkra értelmetlen dolgon problémáznak, sírnak. Lányom választott a boltban egy szinezőt, és elhatározta, hogy minden nap reggeli után kiszínez belőle egy oldalt. Egyik nap észrevette, hogy véletlenül kihagyott 2 oldalt és ezen nagyon elszomorodott. Mondtam, hogy színezze ki gyorsan azt a kettőt. Nem jó, mert sorban kellett volna. Akkor ragasszuk össze azt a két oldalt, és akkor nem látszik. Nem, mert azokat is szeretné kiszínezni. Patthelyzet, itt már látszott, hogy nem ilyen jellegű megoldásra van szükség, úgyhogy mondtam neki, hogy sajnálom, de ez most már így alakult, nem tudjuk visszacsinálni. Ezen sírt kicsit, majd újabb ötletem támadt. Mi lenne, ha együtt színeznénk ki a hiányzó lapokat? Na ez már tetszett neki. Nekifogtunk és közben ilyeneket mondott: nyugodtan használd a kéket, én addig akkor színezek a pirossal. Nyugodtan elmehetsz, ha már készen vagy (nem mentem el.) Egyszerűen ennyire volt szükség, hogy kapcsolódjunk, hogy valamit együtt csináljunk és közben képes volt átengedni azt a színt, amire neki is szüksége lett volna, és képes volt figyelembe venni, hogy nekem nem biztos hogy olyan jó móka ott ücsörögni, amíg ő is teljesen elkészül.