Fagyizás 3 gyerekkel 40 fokban, nem a kedvenc programom. A fagyi csöpög,
a gyerekek ragadnak, ha jön egy darázs, a lányom pánikba esik, a kicsi
meg nem alszik, pedig direkt akkor indulunk, amikor már álmos, hogy pont
elaludjon, mire odaérünk, de nem, nem alszik el, viszont nyűgös.
Ráadásként utálom, amikor mások látják, hogy hülyén viselkedem a
gyerekeimmel. Ezt a helyzetet már csak valami jó játék tudja oldani, ami
spontán jött. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem, mennyi
az idő. A fiam megkérdezte, hogy kiírom-e a fészbúkra. Persze, kiírom,
mondtam kaján vigyorral. Vagy mi lenne, ha a híradóban mondanák be,
vetette fel a fiam. Na erre elkezdtem mondani híradós stílusban, hogy
éppen mi történik. Persze nevettek. A slusszpoént a fiam tette rá Szellő
István stílusában: Kérem ne vigyék a gyerekeiket fagyizni.
Így aztán a fagyizás mégis egy jó program lett, és nem veszekedésbe
torkollt. Ki tudtam adni magamból, hogy mi az ami bosszant, de
játékosan, oldva a feszültséget.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése