Fagyizás 3 gyerekkel 40 fokban, nem a kedvenc programom. A fagyi csöpög,
a gyerekek ragadnak, ha jön egy darázs, a lányom pánikba esik, a kicsi
meg nem alszik, pedig direkt akkor indulunk, amikor már álmos, hogy pont
elaludjon, mire odaérünk, de nem, nem alszik el, viszont nyűgös.
Ráadásként utálom, amikor mások látják, hogy hülyén viselkedem a
gyerekeimmel. Ezt a helyzetet már csak valami jó játék tudja oldani, ami
spontán jött. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem, mennyi
az idő. A fiam megkérdezte, hogy kiírom-e a fészbúkra. Persze, kiírom,
mondtam kaján vigyorral. Vagy mi lenne, ha a híradóban mondanák be,
vetette fel a fiam. Na erre elkezdtem mondani híradós stílusban, hogy
éppen mi történik. Persze nevettek. A slusszpoént a fiam tette rá Szellő
István stílusában: Kérem ne vigyék a gyerekeiket fagyizni.
Így aztán a fagyizás mégis egy jó program lett, és nem veszekedésbe
torkollt. Ki tudtam adni magamból, hogy mi az ami bosszant, de
játékosan, oldva a feszültséget.
Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...

Megjegyzések
Megjegyzés küldése