Fagyizás

Fagyizás 3 gyerekkel 40 fokban, nem a kedvenc programom. A fagyi csöpög, a gyerekek ragadnak, ha jön egy darázs, a lányom pánikba esik, a kicsi meg nem alszik, pedig direkt akkor indulunk, amikor már álmos, hogy pont elaludjon, mire odaérünk, de nem, nem alszik el, viszont nyűgös. Ráadásként utálom, amikor mások látják, hogy hülyén viselkedem a gyerekeimmel. Ezt a helyzetet már csak valami jó játék tudja oldani, ami spontán jött. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem, mennyi az idő. A fiam megkérdezte, hogy kiírom-e a fészbúkra. Persze, kiírom, mondtam kaján vigyorral. Vagy mi lenne, ha a híradóban mondanák be, vetette fel a fiam. Na erre elkezdtem mondani híradós stílusban, hogy éppen mi történik. Persze nevettek. A slusszpoént a fiam tette rá Szellő István stílusában: Kérem ne vigyék a gyerekeiket fagyizni. Így aztán a fagyizás mégis egy jó program lett, és nem veszekedésbe torkollt. Ki tudtam adni magamból, hogy mi az ami bosszant, de játékosan, oldva a feszültséget.