Ugrás a fő tartalomra

Érzelmi hullámvasút


Tegnap szuper napunk volt. Délelőtt játszottam a fiammal, amíg a baba aludt rajtam egy nagyot, délután pedig játszótérre mentünk. A pici evett, aludt, nézelődött, közben tudtam lökni a hintát, segíteni leugrani, homokvár építés után terepet rendezni, olvastunk állatokról. Igazán hatékony és kompetens anyukának éreztem magam. Egy másik anyuka meg is kérdezte, hogy hogy bírom a hárommal. Mondtam, kezdek belejönni. Ehhez képest a ma délelőtt kisebb katasztrófa volt. Nem értettem, hogy miért. Oké a reggeliig 11-ig még nem jutottam el, a pelenkák folyton kiáztak, a lányomat meg kísérgetni kell, mert fél a macskától, de ez eddig is volt. Most miért bosszant annyira, miért borultam ki? Aztán beugrott, hogy reggel a cica szopizni szeretett volna. Nagyon pici még, néhány hetesen rakta ki valaki, barátaink befogadták, onnan hoztuk el pár napja. Vagány kismacska, de úgy látszik hiányzik még neki az anyukája és ez olyan szomorú látvány volt. Nem sok időm volt akkor lamentálni rajta, de úgy látszik tovább dolgozott bennem. Érdemes ezeket a témákat elvinni meghallgatásba - így hívjuk, amikor egy másik felnőttnek beszélünk arról, ami foglalkoztat, ami bennünk van. Ő csak hallgat minket, nem kritizál, nem ad tanácsot, nem ítélkezik. Sokminden fel tud ilyenkor szabadulni, és utána simábbak a hétköznapok, könnyebben meg tudunk bírkózni a nehézségekkel.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk