Ugrás a fő tartalomra

Érzelmi hullámvasút


Tegnap szuper napunk volt. Délelőtt játszottam a fiammal, amíg a baba aludt rajtam egy nagyot, délután pedig játszótérre mentünk. A pici evett, aludt, nézelődött, közben tudtam lökni a hintát, segíteni leugrani, homokvár építés után terepet rendezni, olvastunk állatokról. Igazán hatékony és kompetens anyukának éreztem magam. Egy másik anyuka meg is kérdezte, hogy hogy bírom a hárommal. Mondtam, kezdek belejönni. Ehhez képest a ma délelőtt kisebb katasztrófa volt. Nem értettem, hogy miért. Oké a reggeliig 11-ig még nem jutottam el, a pelenkák folyton kiáztak, a lányomat meg kísérgetni kell, mert fél a macskától, de ez eddig is volt. Most miért bosszant annyira, miért borultam ki? Aztán beugrott, hogy reggel a cica szopizni szeretett volna. Nagyon pici még, néhány hetesen rakta ki valaki, barátaink befogadták, onnan hoztuk el pár napja. Vagány kismacska, de úgy látszik hiányzik még neki az anyukája és ez olyan szomorú látvány volt. Nem sok időm volt akkor lamentálni rajta, de úgy látszik tovább dolgozott bennem. Érdemes ezeket a témákat elvinni meghallgatásba - így hívjuk, amikor egy másik felnőttnek beszélünk arról, ami foglalkoztat, ami bennünk van. Ő csak hallgat minket, nem kritizál, nem ad tanácsot, nem ítélkezik. Sokminden fel tud ilyenkor szabadulni, és utána simábbak a hétköznapok, könnyebben meg tudunk bírkózni a nehézségekkel.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk