Anya, vegyél egy plüsst!

 

Határszabás: nem könnyű eldönteni, hogy mikor van rá szükség, mikor miről szól a gyerek kívánsága. Bementünk ma a játékboltba, a nagynak kellett egy karúszó, a kicsinek meg akartam venni valami csörgős játékot a hordozóra. A középső egy plüsst szeretett volna. Odáig rendben van, hogy neki is veszek valamit, meg amúgy is, ha bárhol meglátnak valamit, amit nagyon szeretnének, meggyőzhető vagyok (persze árfüggő). De plüsst nagyon nem akartam venni. Mondtam neki, hogy de hát annyi plüssötök van, és nem is játszotok vele, és különben is drága. De ő azt szeretne. De nézd meg mennyi érdekes játék van itt. Nem, ő plüsst szeretne. És csak hajtottuk mindketten a magunkét, majd pityeregni kezdett. Olyan tipikus határszabós helyzetnek tűnt és egy darabig nagyon tartottam is magam ahhoz, hogy márpedig plüsst nem veszek, bár nem sikerült olyan szeretettel, ahogy kellett volna. Kicsit mérges voltam, hogy a 40 fokban játsszuk ezt, a kicsi is biztos mindjárt elkezd üvölteni, haladjunk már. Aztán beugrott, hogy mégis mit győzködöm, hogy ez meg az hú de érdekes és értelmes játék. Nekem. Neki nem, ő most egy plüssre vágyik. Szóval elkezdtünk keresgélni, hogy melyik tetszene neki és mi mennyibe kerül, és nagyon hamar kiegyeztünk egy 250 Ft-os delfinben Nyilván nem ez lesz az örök kedvenc játéka, de most boldog vele.