Ugrás a fő tartalomra

"Na és jó baba?"


"Na és jó baba?" - ez a kérdés ugrott be tegnap éjjel egy fájdalmas és hosszas szoptatás közepette, miután az apja vagy két órát sétálgatott vele, hogy tudjak valamennyit pihenni. És hogy mit válaszolnék, és olyan vicces válaszok jutottak eszembe, hogy nem, tegnap is összefirkálta a falat, és egész jó kedvem lett Régebben falra másztam ettől a kérdéstől, de végülis mit kérdezzen az ember egy újszülöttel kapcsolatban, a milyen lett a bizonyítvány és van-e már udvarlód nyilván még nem adekvát, ilyenkor az embernek nem jut jobb eszébe. De az igazi válaszom az, hogy igen, jó és okos baba. Pontosan tudja, hogy ha sírni kell, akkor sírni kell, ha megfeszülünk se fogja mindig abbahagyni. És a büszke nagytesók is, akik annyira várták, és most így örülnek neki, de azért mégis sok nehézséggel jár nekik is ez az új helyzet, ők is jók és okosak, amikor belelépnek egy darázsba és a fájdalom mértékénél jobban sírnak, majd este fájdalmas arccal botorkálnak ki apa elé, pedig előtte már simán rá tudtak állni. Vagy amikor olyan lehetetlen kérésekkel állnak elő, amikre már muszáj nemet mondani. Pl. hívjuk fel telefonon a nénit, akitől a gyereknapon lufit vettünk. Nem könnyű ezeket sem megélni, sem mindig adekvátan reagálni, de most, hogy már ismerem a kapcsolódó nevelést, és értem ezeket a folyamatokat, egy hangyányival (sőt néha egy elefántnyival) mégis könnyebb elviselni
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk