"Na és jó baba?"

"Na és jó baba?" - ez a kérdés ugrott be tegnap éjjel egy fájdalmas és hosszas szoptatás közepette, miután az apja vagy két órát sétálgatott vele, hogy tudjak valamennyit pihenni. És hogy mit válaszolnék, és olyan vicces válaszok jutottak eszembe, hogy nem, tegnap is összefirkálta a falat, és egész jó kedvem lett Régebben falra másztam ettől a kérdéstől, de végülis mit kérdezzen az ember egy újszülöttel kapcsolatban, a milyen lett a bizonyítvány és van-e már udvarlód nyilván még nem adekvát, ilyenkor az embernek nem jut jobb eszébe. De az igazi válaszom az, hogy igen, jó és okos baba. Pontosan tudja, hogy ha sírni kell, akkor sírni kell, ha megfeszülünk se fogja mindig abbahagyni. És a büszke nagytesók is, akik annyira várták, és most így örülnek neki, de azért mégis sok nehézséggel jár nekik is ez az új helyzet, ők is jók és okosak, amikor belelépnek egy darázsba és a fájdalom mértékénél jobban sírnak, majd este fájdalmas arccal botorkálnak ki apa elé, pedig előtte már simán rá tudtak állni. Vagy amikor olyan lehetetlen kérésekkel állnak elő, amikre már muszáj nemet mondani. Pl. hívjuk fel telefonon a nénit, akitől a gyereknapon lufit vettünk. Nem könnyű ezeket sem megélni, sem mindig adekvátan reagálni, de most, hogy már ismerem a kapcsolódó nevelést, és értem ezeket a folyamatokat, egy hangyányival (sőt néha egy elefántnyival) mégis könnyebb elviselni