Ugrás a fő tartalomra

Baba sírásának meghallgatása vol.0



Nagyon várjuk már harmadik babánk érkezését (a nehéz terhesség okán is, meg amúgy is). Elképzelem, milyen lesz majd, ha itt lesz, és persze az is eszembe jut, hogy mit fogok tenni, ha sírni fog. Vajon képes leszek-e a sírás meghallgatására egy újszülött, egy csecsemő esetében. Mondják, hogy nagyon nehéz, és ezt el is tudom képzelni. Amikor a nagyok születtek, még nem ismertem a kapcsolódó nevelést. A kötődő nevelés szellemében igyekeztem velük lenni, ha sírtak, azt minél előbb valahogy megszüntetni. Mert úgy tudtam, a sírás, a sírni hagyás nem jó, illetve hogy a válaszkészen gondozott babák gyakorlatilag nem is sírnak. (Aztán más gyakorló anyukák tapasztalataiból egyre világosabbá vált, hogy ez nem így van, vagy ha mégis, akkor az anyuka beledöglik a mondjuk éjjel-nappal 15 percenkénti szoptatásba.) Ha elsőszülöttem sírt, mindent megpróbáltam: szoptatás, víz, ringatás, lassú séta, gyors séta, hordozás, tornáztatás, bohóckodás, cumi, éneklés, hinta, kicsit letenni, pelenkacsere, több inger, kevesebb inger. Nem is tudom, kihagytam valamit? Aztán valahogy a huszadik-harmincadik próbálkozás bevált, akkor is, ha előtte 5 perccel ugyanaz még nem volt jó. Lányommal más volt a helyzet, különösen este sokszor előfordult, hogy kitartó próbálkozásom ellenére semmi se használt. És akkor volt, hogy feladtam, csak feküdtünk egymás mellett az ágyon. Úgy éreztem, hogy ez nem jó, most "sírni hagyom", de kifogytam az ötletekből és az energiából. És aztán valahogy észrevétlenül elaludtunk mindketten. Most már tudom, hogy ez nem volt rossz értelemben "sírni hagyás", de az a nyugalom és magabiztosság, hogy ez így jó, hiányzott belőlem. Később, úgy 8 hónapos kora körül kezembe akadt a Bölcs baba c. könyv, ami kapcsán elgondolkodtam, hogy talán az a baj, hogy sosem adunk neki igazán lehetőséget arra, hogy kisírja magát. De akkor még hiányzott az a támogatás, amit később az egyesületnél megkaptam, ahhoz, hogy ezt egyáltalán kipróbáljam. Hát most kíváncsi vagyok, hogy az új információk és a támogatás birtokában ez hogyan fog menni (mert azért még a nagyokkal is nehéz sokszor), mindenképp beszámolok majd róla!
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk