Ugrás a fő tartalomra

Lézerkardot akarok!

 
 
A gyerekek cirkuszban voltak az apjukkal. 4 éves kislányom a fél órás úton hazafelé végig sírt, aminek a kiváltó oka az volt, hogy szeretett volna egy világítós lézerkardot, amit a cirkuszban árultak. Itthon magára csukta az ajtót, és sírt tovább. Felváltva mentünk be hozzá az apukájával és igyekeztünk kitalálni, hogy mi lehet a baj, aztán csak hallgatni. Apa annyira sajnálta, azt mondogatta, inkább megvette volna azt a kardot, ha tudja, hogy annyira szeretné. De én sejtettem, hogy valami más lehet itt, talán csak összegyűlt sok sérelem és egy ilyen közös program, egy jó élmény remek alkalom szokott lenni arra, hogy utána valamin, bármin boruljon a bili. Végül már mindannyian együtt ott voltunk vele, a bátyja is. Összesen talán egy órát sírt, már nagyon régen volt ilyen. Majd lassan megnyugodott és kérte, hogy játszunk valamit. Választott egy játékot, és közben azt mondta, hogy azt hitte, hogy olyan sokáig fog sírni, amíg meg nem halunk. Hát igen, ilyenkor ők úgy érzik, hogy ez az érzés örökké fog tartani, ezért is van szükség rá, hogy ilyenkor velük legyünk. Aztán órákkal később ezt mondta: "Tudod mi volt a cirkuszban? Egy nagyon ijesztő zöld szörny." Semmi mást nem tudott mesélni, csak ezt. Kiderült, hogy az előadásnak volt egy kerettörténete, amiben szerepelt a Grincs, a zöld szörny. Másnap aztán cirkuszi előadást tartottak nekünk, így fény derült az előadás többi részére is. Szóval tetszett neki és élvezte, de valahogy ez a szörny valamit nagyon megmozgatott, felszínre hozott. És miután sírt egy nagyot, már tudott róla beszélni és aztán már fel tudta idézni azt is, ami jó volt. És azt hiszem legközelebb is lelkesen fog cirkuszba menni.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk