Lézerkardot akarok!

 

 

A gyerekek cirkuszban voltak az apjukkal. 4 éves kislányom a fél órás úton hazafelé végig sírt, aminek a kiváltó oka az volt, hogy szeretett volna egy világítós lézerkardot, amit a cirkuszban árultak. Itthon magára csukta az ajtót, és sírt tovább. Felváltva mentünk be hozzá az apukájával és igyekeztünk kitalálni, hogy mi lehet a baj, aztán csak hallgatni. Apa annyira sajnálta, azt mondogatta, inkább megvette volna azt a kardot, ha tudja, hogy annyira szeretné. De én sejtettem, hogy valami más lehet itt, talán csak összegyűlt sok sérelem és egy ilyen közös program, egy jó élmény remek alkalom szokott lenni arra, hogy utána valamin, bármin boruljon a bili. Végül már mindannyian együtt ott voltunk vele, a bátyja is. Összesen talán egy órát sírt, már nagyon régen volt ilyen. Majd lassan megnyugodott és kérte, hogy játszunk valamit. Választott egy játékot, és közben azt mondta, hogy azt hitte, hogy olyan sokáig fog sírni, amíg meg nem halunk. Hát igen, ilyenkor ők úgy érzik, hogy ez az érzés örökké fog tartani, ezért is van szükség rá, hogy ilyenkor velük legyünk. Aztán órákkal később ezt mondta: "Tudod mi volt a cirkuszban? Egy nagyon ijesztő zöld szörny." Semmi mást nem tudott mesélni, csak ezt. Kiderült, hogy az előadásnak volt egy kerettörténete, amiben szerepelt a Grincs, a zöld szörny. Másnap aztán cirkuszi előadást tartottak nekünk, így fény derült az előadás többi részére is. Szóval tetszett neki és élvezte, de valahogy ez a szörny valamit nagyon megmozgatott, felszínre hozott. És miután sírt egy nagyot, már tudott róla beszélni és aztán már fel tudta idézni azt is, ami jó volt. És azt hiszem legközelebb is lelkesen fog cirkuszba menni.