Bevallom, nem ismerem még a kuflikat, de mindenképpen be fogom szerezni a
történeteiket. A cikk első bekezdésében leírt jelenséget őszintén
szólva nem igazán szeretem. Hogy tényleg már minden "viselkedési
problémára" van mese, amitől azt reméljük, hogy a gyerek majd
megváltozik, majd megtanul valamit. Nem vagyok meseszakértő, de azt
gondolom, hogy a mese repítsen egy varázslatos világba, segítsen feldolgozni,
megérteni egy élményt, a világ dolgait, vagy egyszerűen csak legyen
szórakoztató és vicces. A meseolvasás pedig kapcsolódás a szülővel, nem
pedig pedagógiai pillanat. Ugyanez a helyzet a játékkal. A gyerekek
nyelve a játék, hát találjunk ki játékokat arra, hogyan érjünk el a
gyereknél viselkedésváltozást. Amiből majd megtanulja, hogy hogyan is
kellene jól viselkedni. Tanítsunk játékosan, fejlesszük játékosan. De ne
felejtsünk el a gyerekeinkkel csak úgy, a játék, a felszabadult
nevetés, a kapcsolódás kedvéért játszani. Valójában ebből fognak a
legtöbbet tanulni, és ennek fognak a legjobban örülni Remélem, hogy a hamarosan kezdődő téli szünetben mindenkinek lesz alkalma ezt megtapasztalni.
http://444.hu/2016/12/17/ egy-tokeletes-mese-ovisoknak-akiket-nem-e rdekelnek-a-tanulsagok
http://444.hu/2016/12/17/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése