Most az ünnepek alatt, meg az állapotomból kifolyólag amúgy is elég sok
filmet nézek, mindenfélét, ami elém kerül. Régi megfigyelésem, hogy a
filmek többségében ha egyáltalán szerepelnek gyerekek, akkor ők csak
mellékszereplők, vagy szinte csak díszletei a történetnek. Vagy olyan
gyerekek szerepelnek benne, akiknek mintha nem is lennének szülei.
Nagyon sok jó film van az idősödő nő, vagy férfi és felnőtt
gyerekei kapcsolatáról, amelyekben némi bepillantást kaphatunk arról
is, hogy hogyan és miért is alakult ez így. De olyan, ami arról szól,
hogy milyen babának, kisgyereknek lenni, milyen szülőnek lenni, ami nem
elvicceskedve, hanem igazán mélyen, elgondolkodtatóan és hitelesen
mutatná be ezt a kérdést, valahogy egy se jut eszembe (kamaszokról még
talán van). Az Agymanókban is, amit amúgy nagyon szeretek, csak néhány
képsor szól a kisgyerekkorról, a történet főhöse 11 éves és mintha addig
nem is történt volna vele semmi igazán lényeges, illetve csupa szép és
jó. A tegnap látott film erőtlen kísérletet tett arra, hogy bemutassa
milyen nehéz is kisgyereket nevelni, hogy az ember mennyire nem erre
számított, de az egész annyira felszínes volt, és Jennifer Aniston
feszes testével és kócosan is megcsinált hajával nem is volt hiteles.
Nem tudom, mi ennek az oka, de szójon, aki mégis tud ilyen filmről!
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése