Olimpikon úszóinkat méltatva egy szakértő arról beszélt a tévében, hogy
mennyire megterhelő az is, hogy ők ilyenkor nem igazán tudnak aludni
éjszaka, és akik több műszakban dolgoznak, azok pontosan tudják, hogy ez
milyen. Mi szülők is tudjuk ezt, igaz? Az első szülésem után úgy
éreztem magam, mintha olimpiát nyertem volna, hihetetlen jó érzés volt.
De szülőségünk sok küzdelmes pillanata nem ilyen felemelő. Munkám és
anyaságom során sok szülővel találkoztam, beszélgettem, akiknek az
erőfeszítései, kitartása felértek egy élsportolóéval, úgyhogy most
virtuálisan kiosztok nekik egy aranyérmet.
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése