Autóztunk a gyerekekkel, pontosabban éppen álltunk a dugóban, és
miközben idegesen próbáltam kideríteni, hogy mi lehet az oka annak, hogy
nem haladunk, fél füllel hallottam, hogy éppen azon vitatkoznak, hogy
az előttünk álló jármű vajon egy markoló-e, vagy valami más. Legtöbbször
ilyenkor megegyeznek, hogy oké, akkor nekem ez, neked meg az. De most
nem ez történt, egyszercsak egy csattanást hallottam.
Mérgesen hátrafordultam: két duzzogó fejet láttam és világossá vált,
hogy igen, az egyik megütötte a másikat. Rájuk kiabáltam: most komolyan
verekedtek és ilyen hülyeségen vitatkoztok? Aztán szerencsére észbe
kaptam és hangnemet váltottam: szerintem repülő. Röhögés. Szerintem
zsiráf, mondja az egyik. Röhögés. Szerintem meg kerítés, mondja a másik.
Röhögés. Majd végre elindult a sor, ők pedig csendben nézelődtek
tovább, amíg oda nem értünk úticélunkhoz
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése