Mutogatjuk a gyerekeinknek gyerekkorunk kedvenc rajzfilmjeit. Előkerült a
Pimpa is, ami azonnal megtetszett nekik, sok epizódot megnéztünk már.
Először megmondom őszintén kínszenvedés volt, nem értettem mi ebben
olyan érdekes. És ahogy olvastam a kritikákat, úgy tűnik sok felnőtt van
úgy ezzel a figurával, hogy idegesítő és értelmezhetetlen. Megszoktam
már a mai rajzfilmek sodró lendületét, a konfliktusokat,
veszélyeket, csodás megmeneküléseket, ami nem mondom, hogy jó, de már
megszoktam. Aztán fokozatosan rájöttem, hogy Pimpa tulajdonképpen
egyszerűen csak gyerek. Felfedezi a világot, igyekszik cselekvéseken
keresztül megérteni a dolgok működését, időnként fura ötletei vannak,
élénk a fantáziája de mindig a jószándék vezérli. És persze sokszor
hibázik, de ebből tanul. Este pedig elmeséli gazdájának (apukájának) a
kalandjait, aki nem igazán hisz neki, de azért nem is szúrja le, hogy ne
hazudozzon, vagy foglalja el magát valami értelmesebb dologgal. Ennyi a
történet, lehet, hogy felnőtt fejjel nem túl izgalmas, de már értem,
hogy a gyerekeknek miért tetszik annyira. Számomra az is nagy előnye,
hogy nincs benne erőltetett erkölcsi tanulság, hogy hogyan kell jó
gyereknek, jó barátnak stb. lenni. Én megszerettem
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése