Apák napja alkalmából (meg amúgy is) mindenféle kép- és
videoösszeállításokat lehet látni az apákról, az apaságról. Vannak
köztük szívmelengetőek, viccesek és elég sok olyan, amikor apa valamit
elront, nem tud, nem figyel. Sokszor azt a képet sugallva, hogy az
apukák jószándékúak, igyekeznek részt venni a gyereknevelésben, de azért
mégsem értenek hozzá annyira, mint az anyukák. Pedig ez nem így van.
Velem is előfordult már, hogy a kislányom leesett a mérleghintáról,
mert jó ötletnek tartottam, hogy ugrassam, vagy tej helyett vízzel
készítettem a kisfiam kávéját, vagy olvastam, miközben rutinból
énekeltem és ringattam a fekvőhintát, hogy aludjon már el végre. Szóval
apukák szuperek vagytok, és köszönjük szépen a gyerekek nevében is, amit
tesztek értük
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése