Tegnap két élményem is volt, ami ráébresztett arra, hogy a saját
gyerekeimmel nem azért vagyok időnként (sokszor) türelmetlen, mert
annyira türelmetlen személyiség vagyok, vagy annyira kevés az empátiám.
De nem is azért, mert a gyerekeim különösen idegesítőek. Az egyik a
kiscicánkkal kapcsolatos, aki 1 hete van nálunk és egyelőre csak kis
időre, felügyelettel engedjük ki a kertbe. Ahonnan érthető módon
nem nagyon akar bejönni. És azon kaptam magam, hogy türelmesen
magyarázom neki, hogy megértem, hogy sokkal jobban érzi magát kint, de
nem maradhat még kint egyedül. Egy pillanatig sem éreztem, hogy velem
szeretne kitolni az ellenkezéssel. A másik: a játszótéren egy idegen
kisfiú szeretett volna tollasozni velem. Mivel a gyerekeimnek ez
teljesen rendben volt, belementem. Borzasztó lelkes volt, de a
tollasozás nagyon nem ment neki. Én meg végtelen türelemmel vártam, hogy
valahogy mégis bele tudjon ütni a labdába, illetve amikor a tesója
odajött, hogy ő is szeretne játszani, teljes nyugalommal bíztam rájuk a
megoldást, hogy valahogyan megegyezzenek. És nagyon hamar meg is
egyeztek. A helyzet az, hogy a gyerekeink olyan érzelmeket hívnak elő
belőlünk, amit senki más nem tud. Ez nem az ő hibájuk, és nem is a
miénk. Jó, ha ezekről az érzésekről meghallgató pár keretén belül
beszélni tudunk, hogy velük is minél többször legyünk azok a megértő és
kedves szülők, amilyenek igazán szeretnénk lenni.
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése