Menjünk uszodába!

Kislányom hetek óta emlegeti, hogy szeretne uszodába menni, de még nem sikerült megszervezni. Egyik nap késő délután, amikor még kint voltunk a parkban, megint eszébe jutott. Az persze nem nagyon érdekelte, hogy nemsokára bezár az uszoda, hiába ígértem, hogy majd másnap elmegyünk, csak hajtogatta, hogy márpedig menjünk most. Akkor mondtam, hogy de hát nincs is nálunk se fürdőruha, se törölköző és elkezdtem játékosra venni a figurát, eltúlozva méltatlankodtam azon, hogy mégis hogyan gondolta, hogy így uszodába tudunk menni. Ezen már nevettek. Fiam mondta, hogy nem baj, menjünk haza érte. Mondtam, hogy oké menjünk haza busszal, ez a pad lesz a busz. Belementek a játékba, és onnantól semmi dolgom nem is volt, végigjátszották ketten az egész uszodatémát, csak időként kellett pár szót mondanom a nekem kiosztott szerepekben. aztán játékból még csokit is vásároltak nekem. Utána, amikor mentünk haza, már eszükbe se jutott, hogy tényleg menjünk el az uszodába. Örülök, hogy nem mentünk bele végeláthatatlan vitákba arról, hogy tudunk-e azonnal uszodába menni, és sikerült játékosan megoldani a helyzetet. Másnap pedig fájt a fejem, ezért akkor sem tudtunk elmenni az uszodába, de ezt akkor már a kislányom könnyen elfogadta.