Ugrás a fő tartalomra

Kiszoruló apák



Manapság nagyon sok család él úgy, hogy az anyuka van otthon a gyerekkel 2-3(-sok) évig, amíg az apuka reggeltől estig dolgozik, akár 12-14 órát is távol van. Aztán amikor az anyuka is munkába áll, akkor is inkább ő az, aki a gyerekek különböző óvodai, iskolai dolgait intézi, kíséri a programokra, még akkor is neki jut több a gyerekekből. Mondjuk sokszor, hogy mennyire nincsenek a nők felkészítve az anyaságra. Hogy a saját babánk az első csecsemő, akit közelről látunk, kézbeveszünk. Az apák helyzete ebből a szempontból, ha lehet, még rosszabb. Az anyuka előbb-utóbb a sok-sok idő és interakció során összecsiszolódik a gyerekkel, az apukáknak azonban erre sokkal kevesebb lehetőségük van. Szerencsés esetben idővel az apuka is egyre szorosabbra tudja fűzni a kapcsolatát a gyerekkel, de sokszor sajnos egyre jobban kiszorul a család életéből, úgy érzi, hogy ez neki nem megy, a gyereknevelés az anya ügye. A gyerek mindig csak az anyukájával akar lenni, ordít, ha megpróbálja bepelenkázni, megfürdetni. Ez egy apának nagyon rosszul esik, az anyukának meg nyomasztó, hogy mindent el kell dobnia, ha a gyerek sír, mert látszólag csak ő tudja megnyugtatni. De igazából ez nem így van, a gyereknek ugyanolyan szüksége van az apukájára is, ugyanannyira vágyik rá, hogy vele is kapcsolódjon, csak ez egy kicsit nehéz olyankor, amikor ilyen sok ideig távol vannak egymástól minden nap. Ha mindketten tudunk bízni abban, hogy ez így van és tudjuk, hogy egy nagy sírás apa ölében milyen jó tud lenni, akkor tudunk segíteni abban, hogy az apa-gyerek kapcsolat is olyan legyen, amilyennek szeretnénk. Ez nem könnyű, ahogy a következő történetben olvashatjátok, de ha csak elindulunk az úton, már az is sokat jelent.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk