Ez zseniális! Az eredeti kép szerint régen a szülők a gyereken kérték
számon a rossz jegyeket, ma pedig a tanárokon. Az üzenet valami olyasmi,
hogy milyen rossz irányba fordult a világ, mert a gyerekek már nem
vállalnak felelősséget a tetteikért, hiszen a szülők mindenáron megvédik
őket, nem várják el tőlük, hogy teljesítsék a kötelességeiket. Elsőre
azt gondoltam, hogy itt az igazi probléma maga az
osztályzat, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk egy olyan
mérőszámnak, aminek a teljes személyiségünkhöz, képességeinkhez nem sok
köze van. Ez a kép azonban rávilágít egy sokkal fontosabb dologra. Ha
valakit folyton ledorongolunk, ráadásul olyan dologért, amire nincs
teljes befolyása, akkor olyan ember lesz belőle, aki ugyanezt teszi
másokkal. Természetesen a kört nehéz megtörni, sokszor egyedül nem is
sikerül. A Kapcsolódó Nevelés segít bővíteni az eszköztárunkat, hogy ha
nem is mindig, de egyre többször sikerüljön másképp reagálni
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése