Ez zseniális! Az eredeti kép szerint régen a szülők a gyereken kérték
számon a rossz jegyeket, ma pedig a tanárokon. Az üzenet valami olyasmi,
hogy milyen rossz irányba fordult a világ, mert a gyerekek már nem
vállalnak felelősséget a tetteikért, hiszen a szülők mindenáron megvédik
őket, nem várják el tőlük, hogy teljesítsék a kötelességeiket. Elsőre
azt gondoltam, hogy itt az igazi probléma maga az
osztályzat, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk egy olyan
mérőszámnak, aminek a teljes személyiségünkhöz, képességeinkhez nem sok
köze van. Ez a kép azonban rávilágít egy sokkal fontosabb dologra. Ha
valakit folyton ledorongolunk, ráadásul olyan dologért, amire nincs
teljes befolyása, akkor olyan ember lesz belőle, aki ugyanezt teszi
másokkal. Természetesen a kört nehéz megtörni, sokszor egyedül nem is
sikerül. A Kapcsolódó Nevelés segít bővíteni az eszköztárunkat, hogy ha
nem is mindig, de egyre többször sikerüljön másképp reagálni 
Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a ...

Megjegyzések
Megjegyzés küldése