Ugrás a fő tartalomra

Eldurvult játék



Nagyon szeretem ezt a cikket, sokszor ajánlottam már, de mi valahogy még nemigen kerültünk ilyen szituációba. De tegnap személyesen is megtapasztaltam, hogy igen, ez működik! Játszótéren voltunk a gyerekekkel, a fiamat néhány fiú (nála picit nagyobbak és erősebbek) hívták játszani. A játék lényege annyi volt, hogy el kell kapni egymást, és leteperni a földre. Ebből az lett, hogy ketten voltak akik menekültek és próbáltak kiszabadulni, a többiek, 3-4-en meg közös erővel próbálták elkapni, lefogni őket. A fiam nagyon élvezte a játékot, a fiúk pedig figyeltek az erejükre, nem éltek vissza vele, a lányomat pl. nem is vették be, nem akarták, hogy megsérüljön, pedig ő is nagyon szeretett volna. A fiam nagyon ügyes volt, állta a sarat, olyan trükköket talált ki, hogy kicsavart pózban mozdulatlanul feküdt a földön, majd hirtelen felugrott és elszaladt. Figyeltem a játékot, hogy esetleg közbe kell-e avatkoznom, kicsit azért izgultam, mert ilyen játékban eddig még nem vett részt. A többi szülő is figyelt, időnként rájuk szóltak, ha durvábbak voltak. Egy idő után a játék tényleg durvulni kezdett és a fiam kijelentette, hogy nem akar többet ilyet játszani. A többiek győzködték, nem engedték. Amikor kiszabadult, az egyik fiú úgy megrántotta a kezét, hogy sírni kezdett, a fiúk meg elszaladtak. Gondolom féltek, hogy mérges leszek. De nem voltam az, tudtam, hogy ez csak egy túl erősre sikerült reakció volt arra, hogy ez a jó játék végetér. A fiam annyira sírt és fájlalta a kezét, hogy először nem tudtam, hogy tényleg történt-e valami komoly baj. Miután láttam, hogy nincs semmi rendellenes a kezén, tudja mozgatni, átöleltem és mondtam neki, hogy kicsit eldurvult a játék. Hogy milyen jót játszottak, és milyen ügyes volt, de ez most túl erősre és fájdalmasra sikerült. Nem akartak fájdalmat okozni, de nem figyeltek oda az erejükre. Hogy legközelebb szóljon, ha úgy érzi, hogy segítségre van szüksége. llyesmiket. Ő közben fájdalmasan sírt, majd lassan megnyugodott. Majd megkérdezte, hogy letelt-e már az 5 perc, mert a fiúk ennyi szünetet adtak és szeretne visszamenni játszani. De én akkor már úgy ítéltem meg, hogy a játék tényleg túlságosan eldurvult, a fiúk botokkal mentek egymásnak, a szülőknek pedig már nem igazán volt kontrollja efelett. Talán nekik is szükségük lett volna valakire, aki meghallgatja őket, talán bűntudatuk volt, amiért ilyen fájdalmat okoztak. Este elmeséltük apjának a történteket. Fiam azt mondta, hogy nagyon jó játék volt, csak kár, hogy aztán így eldurvult. És hogy nagyon büszke magára!



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az ...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk