Ugrás a fő tartalomra

Eldurvult játék



Nagyon szeretem ezt a cikket, sokszor ajánlottam már, de mi valahogy még nemigen kerültünk ilyen szituációba. De tegnap személyesen is megtapasztaltam, hogy igen, ez működik! Játszótéren voltunk a gyerekekkel, a fiamat néhány fiú (nála picit nagyobbak és erősebbek) hívták játszani. A játék lényege annyi volt, hogy el kell kapni egymást, és leteperni a földre. Ebből az lett, hogy ketten voltak akik menekültek és próbáltak kiszabadulni, a többiek, 3-4-en meg közös erővel próbálták elkapni, lefogni őket. A fiam nagyon élvezte a játékot, a fiúk pedig figyeltek az erejükre, nem éltek vissza vele, a lányomat pl. nem is vették be, nem akarták, hogy megsérüljön, pedig ő is nagyon szeretett volna. A fiam nagyon ügyes volt, állta a sarat, olyan trükköket talált ki, hogy kicsavart pózban mozdulatlanul feküdt a földön, majd hirtelen felugrott és elszaladt. Figyeltem a játékot, hogy esetleg közbe kell-e avatkoznom, kicsit azért izgultam, mert ilyen játékban eddig még nem vett részt. A többi szülő is figyelt, időnként rájuk szóltak, ha durvábbak voltak. Egy idő után a játék tényleg durvulni kezdett és a fiam kijelentette, hogy nem akar többet ilyet játszani. A többiek győzködték, nem engedték. Amikor kiszabadult, az egyik fiú úgy megrántotta a kezét, hogy sírni kezdett, a fiúk meg elszaladtak. Gondolom féltek, hogy mérges leszek. De nem voltam az, tudtam, hogy ez csak egy túl erősre sikerült reakció volt arra, hogy ez a jó játék végetér. A fiam annyira sírt és fájlalta a kezét, hogy először nem tudtam, hogy tényleg történt-e valami komoly baj. Miután láttam, hogy nincs semmi rendellenes a kezén, tudja mozgatni, átöleltem és mondtam neki, hogy kicsit eldurvult a játék. Hogy milyen jót játszottak, és milyen ügyes volt, de ez most túl erősre és fájdalmasra sikerült. Nem akartak fájdalmat okozni, de nem figyeltek oda az erejükre. Hogy legközelebb szóljon, ha úgy érzi, hogy segítségre van szüksége. llyesmiket. Ő közben fájdalmasan sírt, majd lassan megnyugodott. Majd megkérdezte, hogy letelt-e már az 5 perc, mert a fiúk ennyi szünetet adtak és szeretne visszamenni játszani. De én akkor már úgy ítéltem meg, hogy a játék tényleg túlságosan eldurvult, a fiúk botokkal mentek egymásnak, a szülőknek pedig már nem igazán volt kontrollja efelett. Talán nekik is szükségük lett volna valakire, aki meghallgatja őket, talán bűntudatuk volt, amiért ilyen fájdalmat okoztak. Este elmeséltük apjának a történteket. Fiam azt mondta, hogy nagyon jó játék volt, csak kár, hogy aztán így eldurvult. És hogy nagyon büszke magára!



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk