Fogorvosnál voltam a minap, amíg várakoztam, bejött egy anyuka három
gyerekkel: ránézésre egy kisiskolással, egy ovissal és egy 8 hónap
körüli babával. Az anyuka próbálta a picit szórakoztatni, a nagyok
unatkoztak, elővettek egy zacskó rágcsát, amit jól szét is szórtak a
rendelőben. Ahogy néztem őket, végig azon gondolkodtam, hogyan tudnék
nekik segíteni, hogy az ne legyen bántó, és valódi segítség
legyen. Ha pl. segítek összeszedni a pufit, akkor esetleg belerondítok
abba a nevelési elvbe, hogy a gyereknek kell rendbehozni a kárt. Aztán a
pici bukott, az anyuka pedig leejtette a zsebkendőt, amivel le akarta
törölgetni. Akkor azt felvettem és odaadtam neki, mire ő: Hagyd csak,
majd én felveszem. Egy másik esetben, amire nagyon emlékszem: egy anyuka
kettő babakocsit próbált egyedül feltolni a lejtőn, amikor
felajánlottam a segítségemet, ő is azt mondta, hogy köszi, megoldom.
Sajnos arra vagyunk szocializálva, hogy mindent egyedül oldjunk meg, ne
kérjünk segítséget. És sokszor azt is nehezen tudjuk kitalálni, hogy
mivel tudnánk a másiknak segíteni. Persze nehéz azzal kezdeni, hogy
megkérjük a szomszédot, vásároljon már be nekünk, amikor egyedül vagyunk
otthon a beteg gyerekkel, vagy ugyanezt felajánlani a szomszédunknak.
Kezdjük a zsebkendővel
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése