Ugrás a fő tartalomra

Felöltöztetjük anyát!

Mióta először olvastam ezt a cikket, szerettem volna kipróbálni, hogy a gyerekeim milyen összeállításba öltöztetnének, ha szabad kezet kapnának. Ma reggel spontán adódott az alkalom Az úgy kezdődött, hogy készültünk vásárolni, lezuhanyoztam őket, és amíg a kicsinek segítettem felöltözni, a nagy elkezdett bújkálni a hátam mögött, közölte, hogy ő most elmegy vécére. Akárhogy forgolódtam, nem vettem észre. Időnként kiabáltam neki, hogy készen van-e már a vécézéssel. Közben mindenféle tárgyakat dobált a fejemre, én csodálkoztam, hogy vajon ezek meg honnan jönnek. Persze egyre nagyobb nevetés. Amikor a kicsi készen volt az öltözéssel, ő is be akart szállni a játékba, így már ketten kuncogtak a hátam mögött. Forgolódtam, próbáltam megkeresni a nevetés forrását, de sehogy sem találtam. Végigjártam a lakást, hogy talán a tévé szól, vagy a rádió, vagy a mosógép? De a nevetés csak nem szűnt, én pedig nem értettem az egészet. Aztán végül hirtelen hátrafordultam és jól megdögönyöztem őket. Mondtam, hogy most már én is szeretnék lezuhanyozni, máskor arra szoktam kérni őket, hogy addig öltözzenek fel. Most ezen már túl voltak, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve ezt mondtam: addig találjátok ki, hogy mit vegyek fel. Először egy kicsit ledöbbentek: tényleg ezt mondtam? Aztán lelkesen szaladtak a szekrényemhez. Azt leszámítva, hogy két pólót kellett egymásra húznom ebben a melegben, azt hiszem egészen jól jártam

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk

Piros, vagy kék kapszula?

Valahogy mostanában többször beugrott a piros-vagy-kék kapszula esete a Mátrixból. Nagyon-nagyon rég láttam, és nem is biztos, hogy jól emlékszem, a lényeg, hogy az van most a fejemben ezzel kapcsolatban, hogy ha a kéket választod, akkor minden folyik úgy, ahogy eddig. Az életed olyan, amilyen, de nem kérdőjelezed meg, hogy esetleg lehetne másképp is. Ha a pirosat, akkor viszont új módon fogod látni a világot, és soha többet nem leszel már képes a korábbi módon látni. Az juto tt eszembe, hogy amikor jöttök hozzánk tanfolyamra, lehet, hogy meg kéne kérdezzünk titeket, hogy szeretnétek-e bevenni a piros kapszulát. Merthogy ez az új látásmód azért időnként fájdalmas is tud lenni. És nem igazán van visszaút. Néha azt érzem, de jó lenne másokat hibáztatni, másokra haragudni, a felelősséget másokra áttolni, megrendíthetetlenül hinni a saját igazamban és semmilyen más szempontot, véleményt nem figyelembe venni. Azt hinni, hogy csakis én csinálom jól, mindenki más hülye, é...
1 megjegyzés
További információk