Ugrás a fő tartalomra

A gyerekeknek is jár a tisztelet!



Egyszer egy másik anyukával és a gyerekeivel időztünk egy kisgyerekes családok körében népszerű bútoráruházban. Nekik menni kellett, elbúcsúztak, mi meg bóklásztunk tovább a bútorok között. A kisfiam hirtelen nekilódult, és amikor már jó messze volt, utánakiabáltam, hogy álljon meg. Az anyuka még ott volt, megfordult, és hideg hangon valami olyasmit mondott: Valami gond van? Azt hitte, hogy neki szólok, én meg hirtelen rádöbbentem, hogy nem éppen olyan hangnemben kiáltottam a fiamnak, ahogyan azt egy felnőttnek tettem volna. Igyekszem erre odafigyelni, de bizony számtalan eset előfordul nap mint nap, amikor ez nem sikerül. Ha sikerül rajtakapnunk magunkat, semmi baj, fordíthatunk egyet a dolgon, és belebújhatunk valamilyen vicces karakter bőrébe, és úgy puffogjunk tovább a gyereknek, hogy mennyire lassú, vagy már megint kiöntött valamit. A cél, hogy a nevetés erejével űzzük el a rossz érzést, amit a félresikerült mondatunk okozott. Később pedig ha hasonló "rosszaságot" csinálunk, magunkat is megdorgálhatjuk hasonló stílusban. Tegnap reggel pl. a fiam kávéját is vízzel csináltam, mint a sajátomat, nem tejjel, ahogy ő szereti, és elkezdtem dohogni: Hát ezt nem hiszem el, már megint összekevertem és vízzel csináltam a kávédat, most kezdhetem elölről. Remélem nem rontom el megint. A fiam nevetett a bénázásomon, a napunk pedig bosszúság helyett vidámsággal indult.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Következetesség?!

Hát, megmondom őszintén, ez a szó vörös posztó számomra, túl sok bűntudatot okoz a szülőknek. Szeretnének következetesek lenni, mert állítólag akkor a gyerek szófogadó, könnyen kezelhető lesz, és így őrizhető meg, vagy szerezhető vissza szülői tekintélyünk. Aztán az igyekezet ellenére mégsem megy, és magunkat hibáztatjuk (és mások minket), amiért a gyerek dacos, akaratos. Külön fejezet, hogy baj-e, ha a gyerek kifejezi az akaratát, vagy nem teljesíti első szó ra vidáman minden kérésünket. Most arról szeretnék írni, hogy tényleg baj-e, ha nem vagyunk következetesek. Ha egyszer szabad, máskor nem. Ha megtiltottam valamit, aztán meggondoltam magam. Én azt gondolom, hogy nem, sőt! A helyzetek változatosak, az állapotunk és a kapacitásunk sem állandó, nem vagyunk robotok!  Mondok egy példát, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Tegnap este 2,5 éves fiam elővette a nagyok egyik legújabb társasjátékát, hogy azzal szeretne játszani. Először mondtam, hogy inkább válasszo...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a csúfolásról

Találtam egy mesét a csúfolásról az első osztályos erkölcstan tankönyvben. Röviden arról szól, hogy egy kislányt csúfolnak, hogy milyen furcsa, mert nem játszik a többiekkel. A megoldás pedig az lett, hogy rájött, hogy az tényleg elég furcsa, hogy visszahúzódó, ezért inkább vidáman megy játszani a többiekkel. Sokszor jó lenne, ha a problémáink ilyen könnyen megoldódnának, a rossz érzéseink ilyen gyorsan elillannának. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb. A gyerekek olyan dolgokért csúfolják egymást, amiről a másik nem tehet, ha akarna sem tudna változtatni rajta, legalábbis nem egyedül. A csúfolás és a kirekesztés az egy ik legfájdalmasabb dolog, ami egy gyerekkel történhet. A felnőttek felelőssége, hogy ilyen ne történjen meg, és ha már megtörtént, a mi feladatunk, hogy helyrehozzuk. Az áldozatnak szüksége van arra, hogy meghallgassák, és hogy segítsenek neki kiállni magáért. És bármilyen furcsa, a csúfolónak sokszor ugyanerre van szüksége. A gyerekek ere...
Megjegyzés küldése
További információk

Piros, vagy kék kapszula?

Valahogy mostanában többször beugrott a piros-vagy-kék kapszula esete a Mátrixból. Nagyon-nagyon rég láttam, és nem is biztos, hogy jól emlékszem, a lényeg, hogy az van most a fejemben ezzel kapcsolatban, hogy ha a kéket választod, akkor minden folyik úgy, ahogy eddig. Az életed olyan, amilyen, de nem kérdőjelezed meg, hogy esetleg lehetne másképp is. Ha a pirosat, akkor viszont új módon fogod látni a világot, és soha többet nem leszel már képes a korábbi módon látni. Az juto tt eszembe, hogy amikor jöttök hozzánk tanfolyamra, lehet, hogy meg kéne kérdezzünk titeket, hogy szeretnétek-e bevenni a piros kapszulát. Merthogy ez az új látásmód azért időnként fájdalmas is tud lenni. És nem igazán van visszaút. Néha azt érzem, de jó lenne másokat hibáztatni, másokra haragudni, a felelősséget másokra áttolni, megrendíthetetlenül hinni a saját igazamban és semmilyen más szempontot, véleményt nem figyelembe venni. Azt hinni, hogy csakis én csinálom jól, mindenki más hülye, é...
1 megjegyzés
További információk