Letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra, ami minden nap ad nekem 3 kis
játékot/feladatot, amivel elvileg a kognitív képességeimet tudom
edzeni: figyelem, memória, tervezés, döntéshozatal, ilyesmi. Nem
gondolom, hogy hasznosabb lenne ezeknek a képességeknek az edzésére,
mint maga a való élet, különösen a kisgyerekes, munkával, háztartással,
egyebekkel. De jó móka, én szeretem.
Tegnap este, ahogy feküdtem az
ágyban, már nagyon álmos voltam, de nem tudtam elaludni. Eszembe jutott,
hogy aznap még nem tréningeztem, gondoltam ezt most pótlom. Hát, jóval a
szokásos átlagom alatt teljesítettem. Olyan is van, hogy közben még a
gyerekekre is figyelek, olyankor sem szoktam rekordot dönteni. Az jutott
eszembe, hogy ha valakinek ezt elmesélném, hogy képzeld, este
hullafáradtan, vagy miközben még más dolgokra is kellett figyelnem,
annyira rosszul mentek ezek a feladatok, biztosan hülyének nézne
Hát persze, mint gondoltál, még jó, hogy fáradtan nem tudsz úgy
figyelni, problémákat megoldani!
Mégis, szülőként gyakran elvárjuk
magunktól, hogy minden területen a maximumot hozzuk, és ha nem sikerül,
kudarcként éljük meg. Persze a gyerekeink érdekében képesek vagyunk
extra tartalékokat mozgósítani, a kapacitásunk akkor is véges. Naná,
hogy türelmetlenek leszünk, nem ugrik be semmi játékötlet, elfelejtjük,
hogy palacsintát ígértünk vacsorára, és nem tudjuk eldönteni, hogy
melyik oviba írassuk. Egyszerűen túl van terhelve az agyunk, és akkor az
érzelmi túlterhelésről még nem is beszéltem. Nem biztos, hogy tudunk
ezen egyik pillanatról a másikra változtatni, de legalább jó
tudatosítani, hogy nem a mi hibánk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése