Maximalista szülők

Letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra, ami minden nap ad nekem 3 kis játékot/feladatot, amivel elvileg a kognitív képességeimet tudom edzeni: figyelem, memória, tervezés, döntéshozatal, ilyesmi. Nem gondolom, hogy hasznosabb lenne ezeknek a képességeknek az edzésére, mint maga a való élet, különösen a kisgyerekes, munkával, háztartással, egyebekkel. De jó móka, én szeretem. 

Tegnap este, ahogy feküdtem az ágyban, már nagyon álmos voltam, de nem tudtam elaludni. Eszembe jutott, hogy aznap még nem tréningeztem, gondoltam ezt most pótlom. Hát, jóval a szokásos átlagom alatt teljesítettem. Olyan is van, hogy közben még a gyerekekre is figyelek, olyankor sem szoktam rekordot dönteni. Az jutott eszembe, hogy ha valakinek ezt elmesélném, hogy képzeld, este hullafáradtan, vagy miközben még más dolgokra is kellett figyelnem, annyira rosszul mentek ezek a feladatok, biztosan hülyének nézne Hát persze, mint gondoltál, még jó, hogy fáradtan nem tudsz úgy figyelni, problémákat megoldani! 

Mégis, szülőként gyakran elvárjuk magunktól, hogy minden területen a maximumot hozzuk, és ha nem sikerül, kudarcként éljük meg. Persze a gyerekeink érdekében képesek vagyunk extra tartalékokat mozgósítani, a kapacitásunk akkor is véges. Naná, hogy türelmetlenek leszünk, nem ugrik be semmi játékötlet, elfelejtjük, hogy palacsintát ígértünk vacsorára, és nem tudjuk eldönteni, hogy melyik oviba írassuk. Egyszerűen túl van terhelve az agyunk, és akkor az érzelmi túlterhelésről még nem is beszéltem. Nem biztos, hogy tudunk ezen egyik pillanatról a másikra változtatni, de legalább jó tudatosítani, hogy nem a mi hibánk.