Emlékeztek a Dexter laboratóriumából arra a részre, amikor Dee dee
szeretné megmutatni a bátyjának az új szuper táncot, ő meg mindenáron
meg akar szabadulni tőle? Hát, sokszor én is azt érzem mint Dexter, jó
lenne, ha egy kicsit békén hagynának a gyerekek, be tudjam fejezni, amit
elkezdtem, vagy egyszerűen csak túl fáradt vagyok. De ha az utolsó
erőtartalékommal mégis tudok kapcsolódni hozzájuk, játszani egyet, akkor
ez jó eséllyel feltölti őket annyira, hogy utána legyen egy kis saját
időm. Mint ahogy Dee dee-nek is elég volt pár perc figyelem és pár
kedves szó Dextertől ahhoz, hogy utána mindketten vidáman menjenek a
dolgukra
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése