Ugrás a fő tartalomra

Hogyan ajándékozzunk?



Egy szuper, elgondolkodtató cikk az ajándékozásról, lejjebb összefoglaltam a lényegét magyarul. "Jaj, de szép kis ruha, miért nem próbálod fel?" "Most kaptad, és már tönkrement, miért nem vigyáztál rá?" "Na, örülsz ugye, pont ilyet szerettél volna, igaz?" Ismerős mondatok? Akár a magunk, akár rokonok szájából? Jó lenne megszabadulni ezektől, bár tény, hogy nem könnyű. A gyerekeim jó ideje szeretnének egy garázsvásárt tartani, de egyelőre az eladásra szánt dolgok összeszedésénél mindig elakadt a dolog. Egyik alkalommal, amikor a lányom nekikezdett a válogatásnak, előszedett egy kis horgolt lepkét, amit még én készítettem neki valamelyik Karácsonyra. Hát, mit ne mondjak, eléggé rosszul esett, és ennek hangot is adtam. Aztán éreztem, hogy ez nincsen rendben, és azt mondtam, hogy ha neki már nem kell, akkor adja nekem, én szeretném eltenni emlékbe. De ha nem nekem akarja adni? Az is teljesen rendben kellene hogy legyen. Hú, de nehéz

És a cikk összefoglalója:

Mi az ajándék? Valami, amit fizetség nélkül adunk. De a gyakorlatban ez gyakran mégsem így van, különösen ha gyerekekről van szó.

Az ajándéknak nincsenek szabályai:
A gyerek úgy játszhat az ajándékkal, ahogy szeretne. Ha mi mondjuk meg hogyan kell, akkor az ajándék? Mi van, ha le akarja vágni a baba haját? Ha „hülyeség”-re akarja költeni a pénzét? Csak mondd el, hogy nem lehet majd visszacsinálni, hogy nem fogsz másikat venni és bízd rá a döntést.

Nem kell viszonozni:
Nem kell, hogy megköszönje, hogy megöleljen érte, hogy intenzíven kifejezésre juttassa, hogy mennyire örül. Csak adjunk az adás öröméért.

Nem lehet elvenni:
Az már az ő tulajdona. Ha elveszed, az lopás.

Nem használhatjuk arra, hogy másokat kontrolláljunk vele:
Az nem ajándék, ha a viselkedését akarjuk megváltoztatni vele. Ha megmondjuk, hogy mikor használhatja, akkor az a mienk és nem az övé.

Nem kell megosztani:
Hacsak nem közös ajándék. De amúgy nem kell se odaadni, se megmutatni másnak. Azok a gyerekek, akiket nem kényszerítenek arra, hogy odaadják a dolgaikat, sokkal szívesebben osztoznak.

Nem kell örülni neki:
Próbáld meg ne személyes sértésnek venni. Inkább kérdezd meg empatikusan: „nem erre számítottál?”. Ne szégyenítsd meg az érzései miatt. Bőven lesz még alkalom a másik érzéseiről és az udvarias viselkedésről beszélni.

Gondold át az idei ajándékokat: valóban ajándékok? Az ajándék az ajándékozott tulajdona, azt csinál vele, amit akar, amíg nem bánt másokat, vagy nem teszi tönkre más tulajdonát.
Idén adj ajándékokat, és ne elvárásokat!
http://happinessishereblog.com/…/please-dont-make-mistake-…/
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Szupertesók

Mire képes 10 perc gyerekidő ? Arra törekszem, hogy hétvégén tudjak a gyerekeimmel 30-30 percet gyerekidőzni, ez az a rendszer, amit többé-kevésbé tartani tudunk. De mostanában sűrű napokat, heteket élünk, én is fáradtabb, türelmetlenebb vagyok a szokásosnál. Ez meg is látszik középső gyermekem viselkedésén. Tegnap reggel nem akart elengedni a dolgomra, ami már jó régen nem fordult elő. Rászántam az időt, hogy egy darabig még vele legyek (erről írok majd külön), majd megígérte m neki, hogy este gyerekidőzünk. Ezt természetesen nem felejtette el, és be is akarta hajtani, én viszont mire odáig jutottunk, már nagyon fáradt voltam, majd leragadt a szemem. Úgyhogy a szokásos 30 perc helyett 10-et ajánlottam neki, ami először nem igazán tetszett neki, de aztán belement. És aztán olyan különösebb nem történt ebben a 10 percben, legalábbis látszólag, játszottunk, kapcsolódtunk. Ezután volt még egy közös kiabálós feszültséglevezetős játék a tesójával, aki szintén nem volt a
Megjegyzés küldése
További információk