Néha nem értjük a gyerekeink viselkedését. Hiszen, annyira ügyes, okos, mindent megért, azt mégis hiába magyarázom neki, hogy a játékokat szépen meg kell osztani. Vagy hogy nagyfiúk/lányok már nem kakilnak a pelenkába. Egy aranyos, vicces kis párbeszéd, ami rávilágít arra, hogy bizony a mi viselkedésünk is sokszor fura lehet a gyerekeinknek ;) - Kissé megviseltnek tűnsz, haver. Nehéz napod volt? - Nehéz? Enyhe kifejezés! Imádom az anyukámat, de komolyan, NEM tudja, hogyan kell osztozkodni. Kivettem egy apróságot a tárcájából és teljesen kiakadt! Megragadta, hogy az „Enyém!” meg ilyenek. Ráadásul pont a bolt közepén. Annyira égő! Mindenki engem nézett és forgatta a szemét. Egy csődtömegnek éreztem magam. - Megértelek. Nekem is ez a gondom. Az enyém ráadásul mindenbe beleüti az orrát. Elraktam a kekszemet a kanapé alá, hogy tudjak később eszegetni, erre kidobta az egészet a kukába! Ki csinál ilyet? - Azt hiszed ez durva? Ezt figyeld! El voltam foglalva a dolgai