Kapcsolódó Nevelés Fábián Dórival

Tegnap megosztottuk a fő oldalunkon ezt a gondolatébresztő cikket, ami érthető módon többeteket megmozgatott - ha ez olyan egyszerű lenne, valószínű a mi munkánkra nem is lenne szükség. De tényleg hiszek abban, hogy ha az ember a szülőtársai támogatása által megerősödik, egyre kevésbé bántja a kéretlen tanács, és egyre inkább tudja értékelni mások segítségét. Mondok erre példát is. A nagyobb gyerekeim 7 és 9 évesek, nemrég kezdtek egyedül járni a közeli boltba vásárolni. Mive l magántanulók, ez sokszor iskolaidőben, hétköznap délelőtt történik. Mindig kérdés nélkül kiszolgálják őket. És ezt most már furcsállom, jól esne, ha megkérdeznék őket, hogy miért nincsenek iskolában, vagy hogy a szüleik tudnak-e róla, hogy éppen készülnek 1000 Ft-ot elkölteni chipsre és csokira. Néhány évvel ezelőtt biztosan felháborodtam volna, beleszólásnak, szülői kompetenciám megkérdőjelezésének éreztem volna. Mint ahogy volt is ilyesmire példa.  Amikor a fiam 4 éves volt, a lányo

Túl vagyunk az osztályozó vizsgán. Az biztos, hogy legközelebb néhány dolgot másképp fogunk csinálni. A fiam az utolsó napokban már nagyon-nagyon izgult, egyre nehezebben tudott koncentrálni a matek feladatokra, amit amúgy is utál. (Igazából nem is a matekot, hanem ezeket a számára értelmetlen szöveges feladatokat, és a sok számolást. És persze érzi, hogy ez nem megy neki olyan jól, amitől egyre csak csökken az önbizalma.) Próbálkoztunk mindennel, volt gyerekidő, sírás megha llgatás, nevetés meghallgatás. A végén már hagytuk is az egészet, hiszen ilyen állapotban úgysem lehet tanulni. Előző este mondtam a fiamnak, hogy ha átmegy (igazából ennyi volt csak a cél, hogy ne kelljen évet ismételnie, ezt szerettük volna elkerülni, de az sem lett volna nagy tragédia), akkor kap egy zacskó gumicukrot. Ha megbukik, akkor pedig - hatásszünet - egy zacskó chipset. Persze a lányomnak is ki kellett találnom mindkét verzióra valami "jutalmat". Ezen volt nevetés és né