Határszabás: nem könnyű eldönteni, hogy mikor van rá szükség, mikor
miről szól a gyerek kívánsága. Bementünk ma a játékboltba, a nagynak
kellett egy karúszó, a kicsinek meg akartam venni valami csörgős játékot
a hordozóra. A középső egy plüsst szeretett volna. Odáig rendben van,
hogy neki is veszek valamit, meg amúgy is, ha bárhol meglátnak valamit,
amit nagyon szeretnének, meggyőzhető vagyok (persze
árfüggő). De plüsst nagyon nem akartam venni. Mondtam neki, hogy de hát
annyi plüssötök van, és nem is játszotok vele, és különben is drága. De
ő azt szeretne. De nézd meg mennyi érdekes játék van itt. Nem, ő plüsst
szeretne. És csak hajtottuk mindketten a magunkét, majd pityeregni
kezdett. Olyan tipikus határszabós helyzetnek tűnt és egy darabig nagyon
tartottam is magam ahhoz, hogy márpedig plüsst nem veszek, bár nem
sikerült olyan szeretettel, ahogy kellett volna. Kicsit mérges voltam,
hogy a 40 fokban játsszuk ezt, a kicsi is biztos mindjárt elkezd
üvölteni, haladjunk már. Aztán beugrott, hogy mégis mit győzködöm, hogy
ez meg az hú de érdekes és értelmes játék. Nekem. Neki nem, ő most egy
plüssre vágyik. Szóval elkezdtünk keresgélni, hogy melyik tetszene neki
és mi mennyibe kerül, és nagyon hamar kiegyeztünk egy 250 Ft-os
delfinben Nyilván nem ez lesz az örök kedvenc játéka, de most boldog vele.
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése