"Na és jó baba?" - ez a kérdés ugrott be tegnap éjjel egy fájdalmas és
hosszas szoptatás közepette, miután az apja vagy két órát sétálgatott
vele, hogy tudjak valamennyit pihenni. És hogy mit válaszolnék, és olyan
vicces válaszok jutottak eszembe, hogy nem, tegnap is összefirkálta a
falat, és egész jó kedvem lett Régebben falra másztam ettől a kérdéstől, de végülis mit kérdezzen az ember egy újszülöttel
kapcsolatban, a milyen lett a bizonyítvány és van-e már udvarlód
nyilván még nem adekvát, ilyenkor az embernek nem jut jobb eszébe. De az
igazi válaszom az, hogy igen, jó és okos baba. Pontosan tudja, hogy ha
sírni kell, akkor sírni kell, ha megfeszülünk se fogja mindig
abbahagyni. És a büszke nagytesók is, akik annyira várták, és most így
örülnek neki, de azért mégis sok nehézséggel jár nekik is ez az új
helyzet, ők is jók és okosak, amikor belelépnek egy darázsba és a
fájdalom mértékénél jobban sírnak, majd este fájdalmas arccal
botorkálnak ki apa elé, pedig előtte már simán rá tudtak állni. Vagy
amikor olyan lehetetlen kérésekkel állnak elő, amikre már muszáj nemet
mondani. Pl. hívjuk fel telefonon a nénit, akitől a gyereknapon lufit
vettünk. Nem könnyű ezeket sem megélni, sem mindig adekvátan reagálni,
de most, hogy már ismerem a kapcsolódó nevelést, és értem ezeket a
folyamatokat, egy hangyányival (sőt néha egy elefántnyival) mégis
könnyebb elviselni
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése