Elindulni valahova a gyerekekkel kész katasztrófa. Valamiért teljesen
felbolydulnak, nem öltöznek, rohangálnak, én meg egyre idegesebb leszek,
ha olyan helyre megyünk, ami nekik fontos, akkor azért, ha meg nekem
kell időre mennem valahova, akkor meg azért. A vége legtöbbször az, hogy
kiabálok. De egyik alkalommal valahogy beugrott a Játékos nevelés c.
könyvből, amikor Larry-nek hasonló problémája volt a kislányával, akkor
egy babát kezdett el beszéltetni, hogy ez a gyerek nem is tud
felöltözni és hasonlók, mire a kislány nevetve felöltözött. Éppen ott
volt egy baba, felvettem és elkezdte nekem magyarázni, hogy mégis hogy
várhatok el a gyerekektől ilyen nehéz dolgot, hogy egyedül öltözzenek,
nem tudnak még ők ilyet csinálni, stb. Nem is gondoltam, hogy ilyen
hatásos lesz, de a gyerekek azonnal nevetni és öltözni kezdtek, és
amikor a baba elhallgatott, kérték, hogy folytassam. Ez nem volt könnyű,
mert az az igazság, hogy még én sem voltam felöltözve (khm, hát igen,
talán volt kitől tanulniuk), de a show-nak mennie kellett tovább,
úgyhogy valahogy megoldottam. Mikor végre készen álltunk az indulásra,
mindketten megölelgették a babát, és magukkal akarták hozni (el is
hozták). Hát, nem mondom, hogy sokkal gyorsabban elkészültünk, mint
máskor, de legalább jó hangulatban telt ez a fél óra.
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése