Ugrás a fő tartalomra

Fagyizás



Fagyizás 3 gyerekkel 40 fokban, nem a kedvenc programom. A fagyi csöpög, a gyerekek ragadnak, ha jön egy darázs, a lányom pánikba esik, a kicsi meg nem alszik, pedig direkt akkor indulunk, amikor már álmos, hogy pont elaludjon, mire odaérünk, de nem, nem alszik el, viszont nyűgös. Ráadásként utálom, amikor mások látják, hogy hülyén viselkedem a gyerekeimmel. Ezt a helyzetet már csak valami jó játék tudja oldani, ami spontán jött. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem, mennyi az idő. A fiam megkérdezte, hogy kiírom-e a fészbúkra. Persze, kiírom, mondtam kaján vigyorral. Vagy mi lenne, ha a híradóban mondanák be, vetette fel a fiam. Na erre elkezdtem mondani híradós stílusban, hogy éppen mi történik. Persze nevettek. A slusszpoént a fiam tette rá Szellő István stílusában: Kérem ne vigyék a gyerekeiket fagyizni. Így aztán a fagyizás mégis egy jó program lett, és nem veszekedésbe torkollt. Ki tudtam adni magamból, hogy mi az ami bosszant, de játékosan, oldva a feszültséget.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan készült el Demóna botja

Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzés küldése
További információk

Búcsú a szoptatástól

Szoptatás: örök megosztó, érzékeny téma. Bízom benne, hogy ez az írás segít majd közelíteni az álláspontokat. Volt idő, amikor én sem értettem, hogy miért vesződik valaki inkább cumisüvegek fertőtlenítésével, amikor a szoptatás annyival egyszerűbb. Úgy tűnik, már soha többet nem fogok szoptatni, és ezzel azt hiszem tökéletesen megbékéltem, és akár azzal is, ha valaki kezdettől tudatosan a tápszerezést választja. Nekem soha nem volt a szoptatás olyan nagy flash, de ez még nem volt elég indok arra, hogy ne nézzem le kicsit, vagy ne nézzek furán azokra, akik nem szoptatnak, vagy „idő előtt” elválasztják a gyereküket. Íme a sztorim, ami megváltoztatta a gondolkodásomat: Az első gyerekemnél nagyjából annyit terveztem el előre, hogy 6 hónapos koráig szeretném szoptatni, aztán meglátjuk. 14 hónap lett belőle, fokozatos elválasztással, ami nem volt különösebben nehéz. Igazából sokszor úgy éreztem, hogy csak én kínálom. A másodiknál már nem emlékszem, hogy mi volt előre a
Megjegyzés küldése
További információk

Sarazás vs kütyüzés

Mit gondoltok melyik gyerek boldogabb? A kérdés természetesen provokatív, és nem szoktam az lenni, de úgy látszik ehhez a témához még mindig nem tudok másképp állni, ezért is halogatom jó rég óta, hogy írjak róla. Nem is írtam volna róla, ha nem mondja a velünk nyaraló másik anyuka, amikor lefotóztam a sarazó fiamat, hogy kész az újabb posztod. Szóval valamiért engem rettenetesen irritálnak ezek az összehasonlító fotók, hogy mobilozó gyerek vs. kiscsibét simogató gyerek. G yerekkor anno és most. Persze benne van az is, hogy hiába vagyok 99,9% meggyőződve, hogy az az út, amin mi járunk nekünk jó (nagy szabadság a kütyühasználatban, és emellett minden másban igyekszünk megadni a szabad próbálkozás lehetőségét, illetve változatos élményekkel megismertetni őket, sokféle dolgot megmutatni nekik a világból). Mégis azért némileg kritikaként élem meg, mégis milyen szülő az, aki ekkora gyerek kezébe telefont ad, aki megengedi, hogy akár egész nap a gép előtt üljön. De ami
Megjegyzés küldése
További információk