Most csak annyit szeretnék írni, hogy sose becsüljétek alá az
alváshiány, fáradtság, kimerültség hatását a türelmetekre,
hangulatotokra és kreativitásotokra. Én most a pici baba mellett élesen
megfigyelhető különbséget érzek jobb és rosszabb éjszakák között. De
amikor ez krónikussá válik, könnyű megfeledkezni róla, és azt gondolni,
hogy rossz anyák vagyunk, a helyzetünk kilátástalan, a gyerekeink pedig
átlagon felül idegesítőek. Pedig lehet, hogy csak egy (sok) jó alvásra
lenne szükségünk.
Ez egy régebbi történet, aminek egy részét megtaláltam egy levelezésben, a többit megpróbálom rekonstruálni. Szóval a nagyfiam gyerekidőben azt kérte, hogy csináljunk varázslóbotot, olyat, ami Demónának van. Van egy botja, amit már régóta használ ilyen célokra, meg egy zöld köve, amit még egyszer a Természettudományi Múzeumban választott (és amúgy el is nevezett ;) ). Arra gondolt, hogy ezt a követ ragasszuk valahogy a bot végére. Ragasztópisztolyt használtunk, és szerintem n agyon jó lett, de ő elégedetlen volt, dühöngeni kezdett, hogy ronda lett, hülyén néz ki, hogy látszik a ragasztó. És hogy ő béna, és az ő hibája, hogy elrontotta. Elkezdte leszedegetni a ragasztót, és így persze egy idő után az egész kő levált a botról. Több időnk nem volt, de nem is akart már ezzel foglalkozni, javaslatokat meg ugye gyerekidőben nem tehettem, hogy hogyan tudnánk megcsinálni, vagy hogy szerintem ez így jó lett, "csak" annyit tudtam tenni, hogy ott vagyok vele ezzel az
Megjegyzések
Megjegyzés küldése